11.

Sziasztok! Szeretném megköszönni mindenkinek a pipákat és a kommenteket, továbbra is nagyon jó látni, hogy érdekel titeket a történet. Cserébe meghoztam nektek az új részt. Jó olvasást! :)
*****

A liftből kiszállva egy ismerős arc fogadott. Kérdőn pillantott rám, aztán pedig Kimire, akin semmit sem lehetett észrevenni a korábbi jelenetből. A velünk szemben álló Alonsonak valószínűleg sejtése sem lett volna, hogy mi történt, ha nem pillantja meg a kipirult arcomat és az időközben földre hulló óvszert. Kimi gyorsan összeszedte a cuccait, majd biccentve a jövőévi csapattársának, kilépett a liftből. Csendben követtem a lakosztálya ajtajáig. Meg sem próbáltam köszönni Alonsonak, elvégre nem ápoltunk túl jó kapcsolatot. A földet pásztázva követtem a finnt, majd egészen addig mellette ácsorogtam, ameddig be nem csukta ajtót. Beletörődtem, hogy esélytelen lenne bármilyen menekülési kísérlet. Idegesen piszkáltam az átlátszó lakkal bevont körmeimet. Éreztem, ahogy a tekintete rám terelődik. Félve pillantottam fel rá, mire ő óvatosan újra közeledni kezdett hozzám. Egyik kezét óvatosan az arcomra helyezte, a másikkal pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához. A szívem őrülten zakatolt, ahogy a távolság egyre csökkent köztünk. Alig választott el minket néhány centi. Az ajkait óvatosan az enyémre tapasztotta. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, egyszerűen csak álltam ott. Reszketve túrtam bele Kimi hajába, aki a kezét kezdte volna lejjebb csúsztatni a derekamon. Hirtelen felindulásból közelebb húztam magamhoz, mire ő néhány másodpercre elhúzódott tőlem. A szája sarkában apró mosoly ült, én pedig kérdőn néztem rá.
- Ne is próbálkozzak, mi? - elevenítette fel a kocsiban tett megjegyzésemet.
- Talán egy picit megerőltetheted magad. - válaszoltam, mire ő újra az ajkaimra tapasztotta az övéit. Egyre magabiztosabb lettem, miközben Kimi alig hagyott levegőhöz jutni. Kezeimmel lassan elkezdtem feltérképezni a hátát. Addig ő már sokkal előrébb járt, és a pólóm alatt kezdett el simogatni. Végigfuttatta a kezét a gerincemen, egészen a melltartómig, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta azt. Egy pillanatra megdermedtem, ahogy lassan eltávolodott tőlem, és elkezdte levenni a pólómat. Már majdnem teljesen lehámozta rólam, mikor halk koppanásokat hallottam, amik idővel egyre hangosabbá váltak. Azt hittem, felettünk dörömböl valaki, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a zaj sokkal közelebbről jön. Kimi időközben újra csókolni kezdett. Óvatosan elhúzódtam tőle, mire ő kérdőn fürkészte az arcomat.
- Ki kéne nyitni. - mutattam az ajtóra, amitől közben apránként ugyan, de eltávolodtunk. A finn csalódottan sóhajtott, majd miután megvárta, hogy visszacsatoljam a melltartómat, és megigazítsam magamon a pólómat, kinyitotta az ajtót.
- Mit akarsz? - kérdezte Kimi köszönés nélkül, mire én észrevétlenül mögé lopóztam, hogy szemügyre vegyem a látogatónkat.
- Talán megzavartam valamit? - vakarta a tarkóját zavartan Alonso.
- Ja, úgy néz ki, neked érzéked van hozzá. - motyogta csalódottan Kimi. Meglepett, hogy egy ilyen egyszerűen és őszintén válaszolt. A helyében maximum egy "nem, dehogy" kíséretében, kínosan bámultam volna a földet.
- Bocs. Ezt ottfelejtetted a liftben, gondoltam visszahozom. - nyújtotta Kimi felé a kocsikulcsát, amit akkor dobott el, mikor az óvszert kereste.
- Kösz. - tette zsebre, majd azzal a lendülettel rácsukta Alonsora az ajtót. Úgy döntöttem, megyek és lehűtöm magam egy kicsit, úgyhogy a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan átmostam az arcom a jéghideg vízzel, ami a csapból eredt, majd követtem Kimit, aki eközben a konyhában ücsörgött, egy dobozos sör társaságában. Kihúztam a vele szemben levő széket, majd bámulni kezdtem, ahogy az ujjaival dobol az asztalon.
- Nézd.. - kezdtem volna bele, de ő azonnal közbevágott.
- Mi lenne, ha lemennénk a bárba?
- He? - vontam fel a szemöldököm.
- Tudod, emberek, pia, tánc. Mond neked ez valamit?
- Nem, kérlek ismételd el lassan és tagoltan. - bandzsítottam, mire Kimi elvigyorogott.
- Mindig tudtam, hogy valami nincs veled rendben. Na de, hogy ennyire. - szívta a vérem. - Hidd el, ha tudtam volna, most bottal piszkálnálak a pszichiátrián.
- Ez most csúnya volt. - fontam össze magam előtt a karomat, erőltetett sértődöttséggel az arcomon.
- Na, akkor bár? - ismételte meg a korábbi kérdését.
- Hát.. legyen. De nincs az az isten, hogy én táncoljak. - jelentettem ki.
- Nem kell isten, elég vagyok én. - vágott büszke fejet, mire megforgattam a szemeimet. Amíg Kimi megitta a maradék sört, addig én megpróbáltam kifésülni a hajam a fürdőszobában talált fésűvel. Szerencsétlen takarítókat nem irigyeltem, miután egy-két erőszakosabb hajcsomót sikerült kitépnem, amiket hiába próbáltam összeszedni, valóssággal menekültek előlem. Szörnyen utáltam a hajamat, ami noha egy ideig fényes volt, egy idő után teljesen olyanná vált, mint egy széttúrt szénakazal. Még egyszer átmostam az arcomat, ellenőriztem, hogy nincs-e semmi a fogaim között, majd indulhattunk is a bárba, ami a földszinten volt található. Maga a helység nem volt túl nagy, körülbelül akkora volt, mint Kimi lakosztályának a fele. Ami viszont meglepett az az volt, hogy a vártnál sokkalta többen voltak. Ameddig a szálloda többi része már-már kihalt volt, itt hemzsegtek az emberek. Ahogy beljebb mentünk, a hirtelen fülembe ordító zenétől majdnem beszakadt a dobhártyám. Egy-két agyonsminkelt plázacica éppen szemet vetett volna Kimire, mikor megláttak engem, ahogy félénken ugyan, de lépegetek mellette. Egyiküket azonban nem nagyon zavarta a jelenlétem, és határozottan közeledni kezdett felénk.
- Hello, szépfiú. - búgta a lány, ahogy odaért hozzánk. Majdnem megfulladtam az erős parfümillattól. Ha egy vödörnyit nem borított magára, akkor semennyit sem. Kimi csak nézett rá, várva a mondandóját. Az arcáról minden épeszű ember le tudta volna olvasni, hogy semmi kedve idegen picsákkal társalogni, de ennek a lánynak természetesen nem esett le.
- Szeretnél valamit? - ütöttem meg egy fokkal sértőbb hangnemet, mint szerettem volna. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém, mindenesetre hirtelen kezdett nagyon idegesíteni a jelenléte.
- Ki beszélt hozzád? - szólt hozzám úgy, mintha a kutyája lettem volna.
- Éppen most, te magad - válaszoltam. Láthatóan nem érdekeltem, helyette még jobban belemászott Kimi aurájába.
- Mit szólnál, ha te és én együtt töltenénk az éjszakát? - hajolt bele most már teljesen az arcába. A fekete felsőjéből majdhogynem kiestek a mellei, ahogy előrehajolt. Szőke haja agyon volt vasalva, az arcán pedig több vakolat volt, mint amennyi egy átlagos házban szokott lenni.
- Ne haragudj, nem hallottam. Mondtál valamit? - bámult rá rezzenéstelen arccal Kimi.
- Azt mondtam.. - kezdte volna elismételni az előbbi ajánlatát, mikor félbeszakítottam.
- Könyörgöm, ne legyél már ennyire buta. Nem veszed észre magad? - mutattam végig rajta ingerülten, majd idegesen leengedtem a kezem, mielőtt bármilyen hülyeséget csináltam volna. A plasztikcica meghökkenve pillantott rám. Nem értettem, hogy mi a fenét néz, ezért kérdőn Kimire pillantottam, akinek egyre szélesebb vigyor terült el az arcán. Értetlenül bámultam rá, mire ő válaszul lejjebb pillantott. Még én magam is meglepődtem, mikor lenéztem. Észre sem vettem, de mérgemben a mellettem álló finn kezére kulcsoltam az enyémet, és olyan erővel szorítottam, hogy majdnem eltörtem az ujjait. Percekig csak meredten bámultam az egymásba fonódó ujjainkra. Minden normális ember elengedte volna a kezét, de én nem akartam. Ennek ellenére erőt vettem magamon, és már visszahúztam volna a kézfejemet, mikor Kimi lágyan megszorította azt, visszatartva vele engem. Időközben az újonnan szerzett ismerősünk otthagyott minket, mindkettők nagy örömére. Mivel nem akartam egész este így álldogálni, elindultam a bárpult felé, Kimit magam után húzva. Mindketten leültünk egy-egy székre, majd rendeltünk magunknak italt.
- Remélem, Seb vigyáz Hannara. - jutott eszembe a legjobb barátnőm.
- Biztos vagyok benne, hogy elvitte valami nyáltól csöpögő, rózsaszirmokkal teli helyre, megvacsoráztak puccosan, aztán úriember módjára megdugta. - vázolta fel az elképzeléseit a jégember.
- Mi bajod a rózsaszirmokkal? - tekintettem el a mondat végétől.
- Nincs velük bajom, csak felesleges. Szórjam szét gondosan a szirmokat, hogy aztán széthordjuk. Amúgy sem a virágoktól lesz olyan jó. Vagy, ha te a virágokra izgulsz..
- Most komolyan, szerintem akkor is szépek. Mondd, hogy nem jobb bemenni egy virágokkal teleszórt szobába, mint egy teljesen üres, unalmas helyre.
- Szörnyű vagy. - sóhajtott fel.
- Egy whisky és egy koktél. - tolta elénk a korábban kért alkoholos csodákat a pultos. Kimi biccentett, majd mit sem törődve a rá szegeződő tekintetekkel, egyben lehúzta az egészet, ameddig én a gyümölcsös koktélomat kortyolgattam apránként.
- Alkoholista. - jegyeztem meg halkan, mikor a finn már a második poharat döntötte le ugyanilyen gyorsan.
- Ez a lötty olyan, mint az almalé. - nézett undorodva a poharára.
- Mégis megittad.
- Szomjas voltam. A tiéd milyen? - vizsgálta érdeklődve az italomat.
- Hát.. - piszkáltam a pohár szélére helyezett citromkarikát. - Mintha csapvízben áztattak volna gumicukrot.
- Ennél csak jobb lehet. - pillantott vissza a saját üres poharára, majd belekortyolt az enyémbe is. Fintorogva ízlelgette a löttyöt, én pedig a kezemben maradt citromot kezdtem el eszegetni.
- Na? - kérdeztem.
- Oké, tévedtem. Lehet rosszabb. - adta nekem vissza a koktélomat.
- Akkor most mi legyen? Se pia, se dugható csaj. Mi lesz veled? - céloztam a néhány perccel azelőtt történtekre.
- Ki mondta, hogy nincs dugható csaj? - vigyorgott, mire én felmutattam a középső ujjamat. - Nem igazán emlékszem rá, hogy akár egy percig is ellenkeztél volna.
- Lett volna esélyem?
- Simán ellökhettél volna, és közölhetted volna, hogy mekkora paraszt vagyok.
- De akkor én lettem volna a tuskó, nem?
- De, részben igen. - gondolta át újra. Itt a beszélgetés ezen része meg is szakadt, ugyanis Kiminek kísérletezni támadt kedve az itallapon található különböző alkoholos löttyökkel. Azzal szórakozott, hogy találomra rábökött egyre, és velem is megkóstoltatta az összeset. A végére már teljesen magamon kívül vihorásztam, voltaképpen a semmin. Nagyon jól szórakoztam azon, hogy az ivópartneremből időnként kettőt láttam. Éppen készültem volna eldönteni, hogy vajon melyik a kettő közül az igazi, mikor egy eléggé fülbemászó zene szólalt meg. Kimi látta rajtam, hogy tetszik, ezért felállva maga után húzott a táncparkettre, hiába próbáltam tiltakoztam.
- De én nem tudok táncolni. - ellenkeztem.
- Én sem, úgyhogy megnyugodhatsz, mindketten égünk. - vonszolt maga után, egészen a táncparkett közepéig. Nem igazán találtam a helyem, úgyhogy csak ácsorogtam ott, mint egy fadarab. Kimi kezdte már nagyon unni, hogy csak úgy állok mellette, úgyhogy megszánva magához húzott, és lassúzni kezdett velem az amúgy viszonylag gyors zenére. A fejem a vállára hajtottam, miközben engedtem, hogy kezével irányítson. Időnként meglökött egy-egy vadul táncoló pár, de nem igazán zökkentett ki minket. Csak álltunk ott ketten, miközben forgott körülöttünk a világ.