12.

Hey! (: Köszönöm szépen a pipákat, és bár a látogatottság kicsit megcsappant, nem akadályoz meg abban, hogy írjak. Úgy döntöttem, hogy ötnaponta fogom kirakni a részeket, illetve növelem a kért kommentek számát háromra. Nemrég kiraktam egy kisebb bejegyzést, azzal kapcsolatban, hogy legyen-e +18as rész. Három-null arányra nyert az igenek száma, úgyhogy voilá, itt is lenne. Jó olvasást! :)

*****

Hajnalban Kimi lakosztályában találtam magam, összekuporodva az ágyon. Semmi kedvem nem volt felkelni, úgyhogy egy ideig csak csendben feküdtem. Tíz perc után megkockáztattam, hogy kinyissam a szemeimet, amik mintha összeragadtak volna. Nagy nehezen felültem, hogy körül tudjak nézni. Nem kellett volna, mivel azonnal éles fájdalom hasított a fejembe. A szobában még félhomály volt, úgyhogy meg sem próbáltam felállni. Az én szerencsémmel biztos, hogy fejjel mentem volna neki valamilyen nagyobb tárgynak. Fáradtan visszadőltem Kimi mellé, aki egy halk nyöszörgéssel adta tudtomra, hogy talán kicsit óvatosabban kellett volna levágódnom az ágyra.
- Hány óra van? - kérdezte rekedt hangon, amint kinyitotta a szemét. Kómásan matatni kezdtem az éjjeliszekrényen, majd mikor megtaláltam a telefonom, valóssággal megvakultam a hirtelen felvillanó fénytől.
- Hajnali négy. - ásítottam a fejemet fogva, mire Kimi felém fordult..
- Csak nem fáj a fejed? - vigyorodott el erőtlenül.
- Nem, azért fogom, mert félek, hogy leesik.
- Hé, nem az én hibám. Nem kellett volna annyit inni. - védekezett.
- Nem is tudom, ki kóstoltatta velem végig az összes létező piát. - emlékeztem vissza.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - játszotta az ártatlant.
- Neked nem fáj a fejed? - vontam fel a szemöldököm.
- Ettől? Elég durva lenne, ha a semmitől másnapos lennék.
- A semmitől fáj a fejem is, ugye?
- Valószínű. Fogd az időjárásra. - adott egy tippet.
- Kösz, így tényleg el fog múlni. - sóhajtottam, majd a finn felé fordultam. A haja összevissza állt, szemei fáradtan vizsgálták az arcomat. Kedvem lett volna hozzábújni, hogy érezhessem a közelségét. Egy pillanatra meg is mozdultam, de azonnal meggondoltam magam. Kimi felvont szemöldökkel követte figyelemmel a belső vívódásomat. Az agyam és a vágyaim harcoltak egymással, miközben én tehetetlenül feküdtem, mint egy fadarab. Az agyam csúfos vereséget szenvedett, hiába sorolta a jobbnál jobb érveket, miszerint elég volt az előző napi jelenet, így hát a vágyaim aratták a végső győzelmet. Viszont túl sokáig tartott ez a vita, mivel mire észbe kaptam, a finn már vissza is aludt. Csalódottan sóhajtottam, majd hátat fordítottam neki. Éppen próbáltam magamra húzni a lehető legtöbb takarót, mikor egy kar fonódott hátulról a mellkasomra, majd közelebb húzott magához. A meglepettségtől szóhoz sem jutottam.
- Tudod, szörnyű, hogy mennyire könnyen át lehet verni. - suttogta bele Kimi a nyakamba a szavakat, amitől kirázott a hideg. - Ha figyeltél volna, láttad volna, hogy nyitva van a szemem. - A hangján éreztem, hogy mosolygott.
- Kapd be. - motyogtam, mire ő halkan felnevetett.
- Nem is örülsz? - játszotta a megbántottat. Nem válaszoltam, helyette óvatosan felé fordultam.
- Ennyire feltűnő volt? - utaltam a korábbi szerencsétlenkedésemre.
- Túl könnyen kiismerhető vagy. Egyébként még szívesen néztem volna, ahogy marcangolod magad, de túl jószívű vagyok. - vigyorgott.
- Kösz, ezzel most igazán növelted az önbizalmamat. - dünnyögtem sértődötten, mire ő közelebb húzva magához, lehelt egy apró csókot az ajkaimra. A hasamban eszeveszetten csapkodták a szárnyaikat a pillangók. Egyik kezemmel beletúrtam kócos hajába, mire ő egyre vadabbul kezdett csókolni. Kezét végigfuttatta a derekamon, majd hirtelen hasra fordult, engem maga alá gyűrve. A szívem majdnem kiszakadt a mellkasomból, annyira váratlanul ért.
- Mondd csak, te rokonságban állsz valamilyen módon a paradicsomokkal? - célzott a rákvörös fejemre, ami újabban egyre többször mutatkozott meg.
- Haha. - vörösödött még jobban az arcom, ahogy Kimi apró csókokat lehelt a nyakamra. Apránként haladt csak lefelé, kínozva ezzel engem. Minden egyes alkalommal, amikor a szája elsiklott a nyakam felett, súrlódva azzal, nekem megakadt a lélegzetem. Egy ideig oda-vissza haladt, majd mikor megtalálta azt a pontot, ahol én a legnehezebben vettem a levegőt, óvatosan szívni kezdte. Remegő kézzel szorítottam magamhoz, majd akaratlanul is felnyögtem, ahogy egyre erősebben mélyedtek a fogai a bőrömbe. Azt akartam, hogy még közelebb legyen hozzám, ami már szinte lehetetlen volt. Lassan elkezdtem róla levenni a pólóját, aminek következében egy pillanatra elszakadt tőlem. Mohón húztam vissza magamhoz, amint lekerült róla a ruhadarab. Egy apró mosollyal a szája sarkában hajolt fölém, majd kezdett el csókolni. Kezeimet végigsimítottam a hátán, miközben ő megszabadított a nadrágomtól. A felsőm következett, aminek következtében megint el kellett távolodnia tőlem. Reszketve figyeltem, ahogy lazán elhajítja a pólómat. Újra a nyakamat kezdte el csókolgatni, de most egyre lejjebb haladt. Körmeimet a hátába mélyesztettem, mikor a melltartómat is kicsatolta. Mosolyogva vette szemügyre az immár csupasszá vált mellkasomat.
- Sokáig bámulsz még, vagy csinálsz is valamit? - motyogtam kissé ingerülten a várakozástól.
- Milyen türelmetlen itt valaki. - vigyorodott el, majd kezeivel lassan végigsimított a melleimen. Kirázott a hideg az érintésétől. Egyszerre imádtam és utáltam, amit csinált. Utáltam, amiért lassan, kínozva ért csak hozzám. Legszívesebben ráüvöltettem volna, mikor félig kikerülve a mellkasomat, a hasamon kezdett vándorolni a keze. Már éppen leért volna oda, mikor hirtelen visszarántotta az ujjait, és váratlanul megszorította a mellemet. Hirtelen megakadt a lélegzetem, a kezeim még a korábbinál is jobban remegtek. Nem akartam tovább várni, elkezdtem a kezemet kettőnk között lefelé csúsztatni, mígnem el nem értem a kívánt helyet. Óvatosan megmarkoltam a korábban combomnak szegeződő kemény dudort. Kimi halkan a fülembe nyögött, amitől én egyre jobban felbátorodtam, és elkezdtem róla lehúzni a boxerét. A finn segítve a saját vetkőztetését, kicsit megemelte magát, én pedig azonnal lerángattam róla az alsónadrágot. Félve pillantottam le, miközben ő egyre lejjebb haladt a szájával, majd megszabadított az alsóneműmtől. Először nem jöttem rá, mit akar, majd mikor végre leesett, próbáltam visszahúzni a fejét.
- Nem hiszem, hogy.. Szóval.. - dadogtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel kénytelen voltam felnyögni.
- Csak hagyd, hogy csináljam. - válaszolt ellentmondást nem tűrve. A combom belső felét kezdte el simogatni, ameddig a szájával az alhasamat súrolta, mire én akaratlanul is feljebb emeltem a csípőmet. Óvatosan szétfeszítette a lábaimat, majd nyelvét lassan végigfuttatta a szeméremdombomon. Megfeszültem az egyre erősebb vágytól, ami végigterjedt a testemen. Egyre beljebb halad, mígnem el nem érte a csiklómat. Az egész testem ívbe feszült, miközben egyre gyorsabban kezdett mozogni a nyelve. Minden izmommal szorítottam magamhoz Kimi fejét, mikor ő újra felfelé kezdett kalandozni. Úgy éreztem, szándékosan akarja, hogy szenvedjek.
- Ne vágj már ilyen fejet! Most jön csak a java - lehelte a fülembe, majd letámadva a számat, újra csókolni kezdett. Alsótestét kicsit megemelte, majd csípőjével apró köröket tett meg, miközben az egyre keményebb férfiassága - amire időközben felkerült az óvszer is - folyamatosan súrlódott a combommal.
- Sokáig akarsz még kínozni? - érdeklődtem feszülten.
- Csak még egy kicsit. - mosolyodott el féloldalasan, majd hirtelen megállt. Kérdőn pillantottam rá, mire ő amennyire tudott, magához szorított.
- Csináld már! - utasítottam.
- Szörnyű vagy. - mosolygott, majd egy szédítő csók kíséretében belém vezette magát. Ahogy lassan mozogni kezdett bennem, megszűnt körülöttünk a világ. A körmeimet belevájva, végighúztam a kezeimet a hátán. Teljesség töltött el. Hirtelen úgy éreztem, hogy előtte nem is voltam egész. Ahogy elöntött a gyönyör, Kimi úgy kezdett el gyorsulni. Nem tudtam beszélni, az érzékszerveim használhatatlanná váltak. Egyedül ő és én számítottunk, akkor és ott, abban a pillanatban. Belenéztem gyönyörű szürke szemeibe, mire ő is hasonlóan tett. Tekintetével fogva tartott, tökéletesen lebénított. Kezével a csuklómat fogta, amit egy-egy erőteljesebb lökésnél jobban kezdett markolni.
- Szoríts erősebben! - préseltem ki magamból a szavakat erőtlenül, mire ő teljesítve a kérésemet, jóformán majdnem megzúzta a csontjaimat. Közben ajkai letámadták az enyémeket. Éreztem, hogy még néhány mozdulat, és végem. Az eddiginél is erősebben húztam magamhoz, majd egy utolsó döfés kíséretében a gyönyör szilánkokra törve robbant fel bennem. Kimiből egy mélyről jövő nyögés tört elő, ahogy a testem megfeszült az övé alatt. A hallásom egyszerűen eltompult, a szemem pedig könnybe lábadt az extázistól. A finn még végzett néhány lökést levezetésképpen, majd fáradtan dőlt le mellém. Percekig csak bámultam a plafont, szóhoz sem jutottam. Kimi közben felém fordulva figyelte, ahogyan kezdek megnyugodni, és a korábbi remegés is alábbhagy. Hirtelen eszembe jutott, hogy teljesen meztelenül fekszem, úgyhogy azonnal elkezdtem magamra húzni a lehető legtöbb takarót.
- Túl szép lett volna.. - sóhajtott fel mosolyogva a finn.
- Én.. - kerestem a szavakat.
- Te?
- Én.. - dadogtam továbbra is. - Szóval..
- Mi lenne, ha nem akarnál mindenáron megmagyarázni mindent? - kulcsolta ujjait a kezemre.
- Túl szép lenne. - ismételtem meg az előbbi mondatát, mire ő szemforgatva magához húzott. Homlokát nekitámasztotta az enyémnek, majd nyomott egy puszit a számra. Egy ideig csak bámultunk egymás szemébe, majd mikor meguntam a farkasszemezést, a szemeimet lecsukva álomba merültem.