05.

Hozzánk hasonlóan Kimi is egy szállodában töltötte a hétvégét, annyi különbséggel, hogy ameddig mi egy egyszerű kis lakosztályban aludtunk Hannaval, addig ő kibérelt majdnem egy emeletet.

- Nagyobb nem volt? Nem tudom, hogy fogunk elférni. - mondtam, miután alaposan körülnéztem.

- Nagyon szívesen, tényleg. Így segítsen neked az ember.. - gúnyolódott.

- Ugye tudod, hogy ezért valószínűleg sosem fogom megköszönni?

- Valahogy éreztem.

- Egyébként van itt még rajtad kívül valaki? Ne érts félre, nem tervezek semmit, de nem szeretem, ha reggel, kómás fejjel egy vadidegennel találom szemben magam. - magyaráztam.

- Nem tervezel semmit, mi? Csak aztán ne nyögj túl hangosan, mert a földszinten aludnának.. - vigyorgott. 

- Sajnálom, hogy nem telik egy jó csajra. Pedig egy pénzéhes picsa biztos értékelte volna ezt. - mutattam körbe.

- Ha valaha is egy pénzéhes picsára vágytam volna, simán felszedhettem volna múltkor azt a szőke csajt.

- Tiffanyra gondolsz? - kérdeztem.

- Hát, ha ő az, aki úgy nézett ki, mintha nutellát kent volna a fejére, akkor igen. - válaszolt. Jobban belegondolva, még láttam is magam előtt a képet, ahogy a tűsarkújában tipeg a konyhában, majd mikor le akarja venni a mogyoróvajat, ráborul az egész. Hogy őszinte legyek, jól szórakoztam a gondolaton.
- A fürdőszoba merre van? - érdeklődtem.
- Pont veled szemben. - nézett a szemközti, félig nyitva álló faajtóra.
- Ja, nem láttam.
- Esetleg, ha nem engem bámulnál nyálcsorgatva, akkor észrevetted volna. - mutatott rá arra, hogy túlságosan sokáig felejtettem rajta a tekintetem.
- Egoista.. - motyogtam.
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét, mintha nem hallotta volna.
- Semmi. - sóhajtottam, mire egy kis mosoly jelent meg Kimi szája sarkában.
- Na jó, én mentem aludni. Te addig azt csinálsz, amit akarsz. Csak maradjon egyben az épület. - és azzal hátat fordított nekem, majd elindult a hálószoba felé. Mivel nem akartam zavarni, gondoltam addig lezuhanyzom, ameddig ő alszik. Kicsit meglepett ugyan, hogy a fürdőszoba gyakorlatilag nagyobb volt, mint az én otthoni szobám, de nem bántam. Szanaszét dobálva a ruháimat, beálltam a zuhanyrózsa alá, majd hagytam, hogy végigfolyjon rajtam a víz. Elég sok időt töltöttem a zuhanyzással, kihasználva a csendet és nyugalmat. Már éppen szálltam volna ki, mikor ajtónyikorgást hallottam. Kis híján szívrohamot kaptam, mikor Kimi kómás fejjel megjelent az ajtóban. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak, úgyhogy csak álltam lefagyva, majd gyorsan magam elé kaptam egy, a takarítók által elhelyezett törölközőt. Kimi nagyon jól szórakozott az eseményeken, ami engem egyszerre dühített, és egyszerre éreztem magam nagyon kínosan.
- Túl sok pirosítót használtál, vagy ez a természetes színed? - célzott a rákvörös fejemre.
- Kifelé! - mutattam határozottan az ajtóra.
- De hát még be sem jöttem. - tartotta fel a kezeit. - Egyébként meg már úgyis rajtad van a törölköző, nem mindegy?
- Nem. - tettem csípőre a kezem. - Mivel nekem baromi kínos.
- Ne mondd, hogy nem látott még senki ruha nélkül. - forgatta a szemeit, majd mikor meglátta az arckifejezésemet,  rögtön megértette.
- Megtennéd, hogy kimész? - kérdeztem.
- Túl jó vagy. - sóhajtott fel, majd végre egyedül hagyott a paradicsomra hasonlító fejemmel.
Gyorsan megtöröltem magam, majd rájöttem, hogy semmilyen ruhát nem hoztam magammal, a koszos ruháimat meg nem akartam visszavenni, úgyhogy a törölközőt magamra csavarva kivánszorogtam Kimihez, aki éppen a konyhában kávézott. Némán bámult ki az ablakon, egészen addig, ameddig oda nem álltam mellé.
- Tudnál adni egy pólót, vagy valamit? - rágtam a szám szélét. Nem szerettem más ruháit hordani, de mást nem nagyon tudtam csinálni.
- Miért nem jó így, natúrban?
- Ne szórakozz velem, mert megbánod. - próbáltam fenyegetően nézni, de a vége az lett, hogy úgy néztem ki, mint egy beteg szurikáta.
- Ha letörlöd ezt az elvetemült arckifejezést az arcodról, keresek neked valamit. - mondta visszatartva a röhögést, majd felállt, és elindult a hálószoba felé. Elkezdett kotorászni egy nagy fekete táskában, majd a fejemre dobott egy fekete pólót.
- Nadrág nincs? - húztam el a számat.
- De, persze van. Rögtön a gyémántgyűrű mellett. Amúgy meg nem halsz bele.
- Csak ne bámulj nagyon. - fordítottam hátat, hogy visszamenjek a fürdőszobába.
- Ha annyira bámulni akarnálak, akkor az előbb nem mentem volna ki. - kiáltott utánam.
- Seggfej. - motyogtam, majd gyorsan felkaptam magamra az alsóneműmet, arra pedig rá a Kimitől kapott pólót. Úgy festettem abban a pólóban, mintha egy sátrat húztam volna magamra. Időközben beesteledett, én pedig egyre fáradtabb voltam.
- Majd én vigyázok a tábortűzre, addig te maradj csak nyugodtan a sátorban. - szívta a vérem Kimi, amint beestem mellé az ágyba.
- És ha jön egy medve? - kérdeztem.
- Akkor mindketten meghalunk. - válaszolt.
- Szép halál. - bámultam a plafont. - Egyébként múltkor miért voltál annyira közönyös?
- He? - nézett rám értetlenül.
- A klubban. Mikor a ruhám összetűzésbe keveredett a székkel. - világosítottam fel.
- Ja, hogy akkor.. Aznap délután beszéltem meg Jennivel, hogy melyik cucc kinél marad. - közölte úgy, mintha értenem kellett volna.
- Ezt most mondd el lassan és tagoltan. - néztem továbbra is értetlenül.
- Jenni a feleségem. Vagyis volt. Még nem sikerült mindent elrendeznünk a válással kapcsolatban. - sóhajtott.
- Sajnálom. - dünnyögtem.
- Nem kell. Igazából nem a válás viselt meg, hanem ez a hónapok óta tartó huzavona a közös dolgainkon.
- Aha. Most kéne valamilyen világmegváltó bölcsességet kipréselnem magamból?
- Ja, valami olyasmi.
A hirtelen beálló csendet csak a hasam korgása zavarta meg.
- Neked mindig van valami bajod? - célzott Kimi arra, hogy egy percig sincs nyugta miattam.
- Nagyon úgy néz ki. - tettem a kezem a hasamra, hátha abbahagyja a lassan már segélykiáltásnak mondható korgást.
- Megengedem, hogy nálam aludj, használhatod a ruháimat, erre még etesselek is? Sokkal jössz te nekem. - közölte, majd fogta a telefont, és nagy meglepetésemre rendelt egy pizzát.
- Nincs semmilyen szobaszerviz, vagy valami? - lepődtem meg.
- Van, de mivel szörnyű itt a kaja, gondoltam rendelek máshonnan. Meg amúgy is, fél tizenkettő van. - magyarázta.
- Mennyi? - pillantottam a faliórára. Meglepetten konstatáltam, hogy bőven elmúlt tizenegy óra.
- Jól hallottad. Legalább nyolc óra volt, mire ideértünk. Aztán még legalább két óra, mire lezuhanyoztál.
- Jézus. Hanna betegre aggódhatja magát. - jutott eszembe a legjobb barátnőm, majd gyorsan felpattantam, és kirohantam az előszobába a telefonomért, majd visszafeküdtem az ágyra.
- Hányszor hívott? - érdeklődött.
- Harminchatszor. - néztem elkerekedő szemekkel a telefonra, mire Kimi szája széle felfelé látszott kunkorodni. Gyorsan visszahívtam Hannat, és elmeséltem neki a történteket.
- Tehát akkor most Kiminél alszol? - szólt bele bágyadtan a telefonba Hanna.
- Ja, valami olyasmi. - vakartam a homlokom.
- Vigyázz vele. Ha nem haragszol, most leteszem, mert hulla vagyok. Még egyszer bocsi, hogy otthagytunk. Holnap találkozunk.
- Mindegy, nem baj. Menj csak. Én is mindjárt összeesek, de megvárom a pizzát, ha már Kimi megrendelte.
- Rendelt neked pizzát? - csodálkozott. - Mi lesz a következő? Virág és bonbon?
- Nem úgy volt, hogy menned kéne?
- De. Szia, jóéjt! - köszönt el.
- Szia. - nyomtam ki a telefont, majd leraktam magam mellé az éjjeliszekrényre.
- Tehát virág és bonbon? - vigyorgott Kimi.
- Aha, de csak a vörös rózsát fogadom el. Bonbon helyett meg egy pohár vörösbort. - játszottam az ínyencet.
- Ha már itt tartunk.. - kelt ki az ágyból, majd kiment valamiért. Mikor visszajött, az egyik kezében borosüveg volt, a másikban pedig két pohár.
- Vasárnapra tartogattam, hátha lesz okom az ünneplésre, de eddig nem úgy néz ki, úgyhogy gondoltam megihatnád velem. - emelte a szemem magasságába az üveget.
- Le akarsz itatni? - vontam kérdőre.
- Akár. - húzta ki a dugót az üvegből. Éppen töltött volna a poharakba, mikor kopogtak. Fáradtan vánszorogtam ki az ajtóhoz, majd átvettem az ideges portástól a pizzát, aki éppen kiselőadást tartott arról, hogy egy szállodában nem lehet pizzát rendelni, és hogy a futár lent várja a pénzt. Unottan előhalásztam a pénztárcámból néhány papírpénzt, a portás kezébe nyomtam, majd rácsaptam az ajtót. Visszamentem a szobába, és lehuppantam Kimi mellé, aki felém nyújtotta az egyik borral teli poharat.
- Köszi. - mondtam, majd ledöntöttem a pohár egész tartalmát.
- És még én vagyok az alkoholista. - motyogta a szőke.
- Kuss. - vetettem oda, majd felnyitottam a dobozt, és őrülten falni kezdtem a pizzát.
Miután degeszre ettem magam, és elfogyott az összes bor is, fáradtan vetődtem be a párnák közé.
- Egészen jól nézel ki ebből a szögből. - néztem Kimire, aki hozzám hasonlóan elfeküdt az ágyon. Nem értettem, hogy hogy mertem kimondani, mindenesetre nagyon jól szórakoztam a saját részegségemen. Aztán kétségbeesetten kezdtem bámulni az ökölbe szorított kezemet.
- Kimi. Nézd! - böködtem a vállát.
- Mi az?
- Eltűntek.. Pedig előbb még itt voltak. Eltűntek az ujjaim. - bámultam a kezemre. Kimi láthatóan jól szórakozott, majd mikor eleget röhögött rajtam, a segítségemre sietett. Óvatosan, egyenként egyenesítette ki az ujjaimat, mire én hihetetlenül megkönnyebbültem.
- Visszahoztad őket. - mosolyogtam, majd mindössze fél percre becsuktam a szememet, és már aludtam is.