10.

A könyvesboltba érve azonnal felcsillant a szemem. Meglepő módon, minden tele volt könyvekkel. A krimiktől kezdve a nyáltól csöpögő, romantikus regényekig minden volt a polcokon. Udvariasan köszöntem a pult mögött álldogáló idős férfinak, aki egyáltalán nem volt olyan lelkes, mint én, de nem igazán tudott lelombozni.
- Meddig akarsz itt mászkálni? - húzta el a száját Kimi.
- Órákig, napokig, hetekig. Nem is tudom. Szerinted be lehet költözni egy elhagyatott zugba? - kérdeztem csillogó szemekkel, mire az eladó morogni kezdett magában.
- Mit szólnál, ha megvenném a boltot? Nem kéne most végigjárnod az egészet, bármikor bejöhetnél.. - kezdte el sorolni a lehetőségeket a finn.
- Persze, aztán hallgathatnám életem végéig, hogy mi mindent megtettél értem, én meg milyen hálátlan dög vagyok. - kezdtem el sétálgatni a könyvkupacok között.
- Honnan veszed, hogy életed végéig ismerni fogsz? - jött utánam. Nem válaszoltam, helyette inkább felkaptam egy szimpatikus könyvet, majd olvasgatni kezdtem a hátlapját. Unalmas, tiszta klisé, szerelmes regény volt. Visszatettem a helyére, majd miután vagy húsz hasonlót átlapoztam, átmentem a krimirészlegre. Ott sem jutottam sokkal többre. Kimi némán lépkedett mögöttem, időnként vigyorogva horkantott egy-egy csiricsáré borítónál. Nem találtam semmi olyat, ami azonnal megtetszett volna, úgyhogy percekig csak csendben bámultam a polcokat, majd mikor meguntam, leültem az egyik kihelyezett asztalhoz.
- Ilyen gyorsan feladod? - vonta fel a szemöldökét Kimi.
- Érzem, hogy nem fogok semmi jót sem találni. Általában öt perc után szembejön velem valami, amibe szerelmes leszek, de most nem. - sóhajtottam.
- Ez érthető, mivel mögötted mentem végig. De ha szeretnéd, akkor felállok és szembejövök veled. - vigyorgott.
- Nem vagy vicces. - álltam fel, majd újra nekifutottam a keresésnek. Azonnal feltűnt, hogy valamit nagyon elfelejtettem. Szinte kiszúrta a szemem. Az emeletre vezető lépcső volt az. Amint megpillantottam, Kimi csalódottan sóhajtott.
- Reméltem, hogy nem veszed észre. - követett, miután én elindultam felfelé a kisebb csigalépcsőn. Odafent kétszer annyi könyv várt felfedezésre, mint a földszinten. Kimi elborzadva figyelte, ahogy rohangálok a polcok között. Sokkal eredményesebb volt a fenti keresgélés, mint a lenti. A kezembe akadt két olyan kötet, amit mindenképpen meg akartam venni, de nem volt nálam elég pénz, úgyhogy Kimitől kértem segítséget.
- Szerinted? - emeltem fel a két kötetet. Az egyik egy romantikus, szívszaggató szerelmes regény volt, amiket igazából bármennyire is utálom beismerni, szerettem olvasni. A másik pedig egy tipikus krimi volt, vértől tocsogó képekkel a borítóján. Semmiben nem különböztek a korábban átlapozott regényektől, mégis megfogtak valamiért.
- Szerintem legyen ez. - kapott le egy könyvet az egyik polcról. A címét elolvasva is azonnal elvörösödtem, hát még a borítótól.
- Haha. - motyogtam az ujjaimat tördelve.
- Most mi bajod a Káma Szútra csodáival? - vigyorgott.
- Csak nézz rá. - böktem rá az egymásba fonódó párra a borítón.
- Nem találok rajta semmi kivetnivalót. - vette szemügyre alaposan a fedelét. - Egyébként említettem már, hogy túl jó vagy?
- Mintha már mondtad volna. - emlékeztem vissza a szállodájában töltött délutánra.
- És nem akarsz rajta változtatni? - kérdezte.
- Nem. Vagyis..
- Vagyis?
- Nem tudom. Sosem voltam az a menő csaj. Ebből adódóan sosem volt lehetőségem "rossznak lenni". - mutattam a kezemmel idézőjelet az utolsó szavaknál.
- Ez nem népszerűség kérdése. Ha valaki rossz, az rossz. Teljesen mindegy, hogy mennyire népszerű.
- Akkor ezt buktam, mivel a cigin kívül semmi károsat nem tettem még.
- Ki mondta, hogy károsat kéne tenned? Szerinted a szerelem káros? - pillantott rám kérdőn.
- Ki beszélt itt szerelemről? - vontam fel a szemöldököm.
- A szexről volt szó, amit rossz, bűnös dolognak tartasz. Ehhez jön a szerelem, mert ha az ember szerelemből csinálja, az jó. Meg amúgy is, kurva jó dolog. - válaszolt.
- Hé, én nem tartom rossz dolognak. - tettem védekezőn magam elé a kezem. - Egyszerűen csak sosem volt lehetőségem rá, hogy kipróbáljam.
- Nem volt rá lehetőséged.. - horkant fel, ami engem iszonyatmód idegesített. Csendben visszaraktam a krimit a helyére, és siettem is kifizetni a romantikus könyvet. Az órámra pillantva meghökkentem. Este hét óra volt. A pályáról öt körül jöttünk el, az út kb. félóra volt. Sikerült másfél órát téblábolnom a boltban. Kimi némán követett, egészen a kocsijáig.
- És most? - érdeklődtem.
- Valószínűleg Hannaék még bele sem kezdtek a dologba. - fürkészte ő is a telefonja kijelzőjét. - Nem jössz át hozzám? - ajánlotta fel, miközben kinyitotta az autójq ajtaját.
- Ezt most úgy kérdezed, mintha lenne más választásom. - huppantam be az anyósülésre.
- Gondoltam udvarias leszek, de ha nem, akkor nem. - játszotta a sértődöttet, majd elforgatta a kulcsot, beindítva vele a kocsit. Húsz perc csendes kocsikázás után megérkeztünk az ismerős szállodához. Valahogy sosem sikerült egy-két szónál többet váltanunk egymással, mikor vezetett. Sietve szálltam ki a kocsiból, mivel kezdett hányingerem lenni az ülések és az illatosító bódító illatától. Mély lélegzetek kíséretében bementem az épületbe, miközben Kimi hangtalanul sétált mellettem. A portás dühösen mért végig, ahogy meglátott. Én is hasonlóan kedves pillantást vetettem rá. Miután alig hallhatóan elmondott engem mindennek, és megbeszélte magával, hogy egy szállodában akkor sem lehet pizzát rendelni, a lift felé vettem az irányt. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, mindössze egy emelettel feljebb állt meg. A fémdobozba beszállva kicsit megkönnyebbültem. Féltem, hogy a portás megdob egy virágcseréppel idegében. Nem viccelek, tényleg erőteljesen tanulmányozta szegény növényeket. Éppen a második és harmadik emelet között voltunk, amikor az eddig szótlan Kimi megnyomta a stop gombot. Meghökkenve néztem rá. Ő csak lazán a lift falának támaszkodott, és figyelte a dühös arckifejezésemet.
- Mégis mi a szart csinálsz? - riadtam meg. Szörnyen féltem a liftben való utazástól, miután egyszer kiskoromban beragadtam. Egy ideje kinőttem ezt a rossz szokást, de a hirtelen megállástól a pulzusom a kelleténél magasabbra emelkedett. A finn válaszul a zsebében kezdett turkálni. Előhalászott belőle egy kulcsot, apró papírcetliket, zsebkendőket. Az összes a földön végezte. Addig folytatta a zsebében található cuccai selejtezését, ameddig egy apró, négyzet alakú valamit mutatott felém.
- Tudod, mi ez? - jött hozzám egy lépéssel közelebb.
- Ja, egy óvszer. - motyogtam elvörösödve. Nem mintha nem láttam volna óvszert korábban, de ebben a helyzetben eléggé kínos volt számomra.
- És tudod, hogy mire szokták használni, ugye? - lépett még egy lépést előre.
- Kimi, ne nézz már ennyire hülyének. - fontam össze magam előtt a karomat.
- Te mondtad, hogy te még sosem feküdtél le senkivel. - védekezett.
- Igen, és? Most mit akarsz csinálni? Megerőszakolsz? - röhögtem el magam kínomban.
- Én nem erőszakoskodom. Szóval?
- Szóval mi? - kérdeztem vissza.
- Akarod, vagy nem? - lépett még közelebb hozzám. Most már csak centik választottak el minket. Éreztem a mentolos leheletét az arcomon. Ilyen közelről még jobban nézett ki, ami már-már fizikai képtelenségnek bizonyult. Hirtelen nehezebben kezdtem venni a levegőt. Szürkéskék szemei kérdőn fürkészték az arcomat. Óvatosan végigmértem az arcát, majd mikor a tekintetem megállapodott a szemein, farkasszemet kezdtünk nézni. Soha senki nem volt azelőtt ilyen hatással rám. A szívem majdnem kiszakadt a helyéről, ahogy a kezét óvatosan a derekamra csúsztatta, az arca pedig közeledni kezdett az enyémhez. Néhány milliméter választotta el az ajkait a számtól, mikor a lift hirtelen rázkódni kezdett. Ijedten estem rá Kimi vállára, miközben a szerkezet elindult felfelé. Levegőért kapkodva támaszkodtam az egyik falhoz, aminek az egyik része teljesen be volt borítva tükörrel. Kimi idegesen csapott bele a faburkolatba, ameddig én lesokkolva figyeltem, ahogy egymás után elhagyjuk az emeleteket.