06.

Sziasztok! Köszönöm a pozitív visszajelzéseket, igazán jól esnek. Úgy döntöttem, hogy minden részt egy komment után hozok csak, mivel nagyon fontos nekem a véleményetek. Szerintem igazán nem nagy kérés. Köszönöm, ha megteszitek. Jó olvasást! :)

*****

- Hé.. - böködtem kómásan másnap reggel Kimi vállát. Válaszul csak egy erőtlen nyöszörgést kaptam, mire én erősebben kezdtem nyomkodni.

- Mi van már? - kérdezte a szokásosnál is rekedtebb hangon.

- Nem kéne felkelned? Ha nem tűnt volna fel, időmérő lesz ma. - emlékeztettem a munkájára.

- Hány óra van? - mászott ki az ágyból. Meglepett az elém táruló látvány. Egy szál boxerben matatott az éjjeliszekrényen.

- Ugye nem.. szóval nem történt semmi éjjel? - utaltam a ruhabeli hiányosságaira, illetve a korábbi kisebb részegségemre.

- Azon kívül, hogy hajnali háromkor felkeltél, és mentél egy kört a szobában, nem. Nem történt semmi.

- Micsoda? - lepődtem meg.

- Mondhattad volna, hogy alvajáró vagy. Ha tudom, már rég pórázt kötöttem volna rád. Vagy az ágyhoz bilincseltelek volna. - mondta, mire nekem teljesen más jellegű dolgok jutottak eszembe. Az arcom eléggé kipirulhatott, mivel Kimi perceken keresztül csak vigyorgott, miközben nekem egyre jobban égett a fejem.
- Tudod, ha meg akartalak volna dugni, akkor nem szenvedtem volna a bilincsekkel. Amúgy sem hiszem, hogy annyira ellenkeztél volna. - közölte önelégülten.
- Álmodj, királylány! - forgattam a szemeimet, még mindig vörös fejjel.
- Csak idő kérdése, és nem álom lesz. - kacsintott. - Egyébként siess, mert félóra, és indulnunk kell. Így is késésben vagyunk.
- Ha késésben vagyunk, akkor miért csak félóra múlva indulunk? - húztam fel a szemöldököm.
- Lusta vagyok a kapkodáshoz. - ásított hatalmasat, mire én feltápászkodtam, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan megmosakodtam, kifésültem a hajam, és éppen vettem volna fel az előző napi pólómat, mikor rájöttem, hogy szörnyen beleizzadtam.
- Öhm.. Tudnál adni még egy pólót? A tegnapi felsőmben akartam menni, de eléggé büdös. - néztem bociszemekkel Kimire, aki a hálószobában pakolászott.
- Szörnyű vagy. - sóhajtott, majd lazán a kezembe hajított egy Lotus emblémával ellátott pólót.
- Neked nem kell? - vizsgáltam érdeklődve a ruhadarabot.
- Van vagy ezer ilyen.
- Ja, köszi. - néztem rá hálásan, majd gyorsan visszamentem a fürdőbe, és felvettem.
Már felöltözve álltam az ajtóban, mikor Kimi unottan kicaplatott a fürdőszobából. Elképesztően nézett ki még ilyen kómásan is. Bár ő nap egyik felében mindig kómás volt, tehát ez nem meglepő. A kócos szőke haja, és a behatárolhatatlan, leginkább szürkéskékre emlékeztető szeme szép összhatást keltett a világos bőrével.
- Sokáig bámulsz még, vagy esetleg indulhatunk? - lépett az ajtóhoz, hogy kinyissa a zárat. Vettem egy nagy levegőt, majd követtem Kimit, aki már kilépett a folyosóra.

A pályára érve az első gondolatom az volt, hogy megint elfelejtettem füldugót hozni. A második pedig az, hogy gyűlölöm, ha fényképeznek. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, rögtön fotósok hada támadott meg minket. Kimit láthatóan nem érdekelte, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha teljesen természetes lenne, hogy a lehető legelőnytelenebb szögekből fényképeznek.
- Te hogy tudod ezt elviselni? - kérdeztem, miután Kimi elkísért a boxokhoz.
- Hogy őszinte legyek, hidegen hagy. - válaszolt.
- Csak tudnám, hogy hogy csinálod.. Mindegy, megyek és megkeresem Hannaékat, te meg menj, mert lekésed az időmérőt. - löktem meg a vállát, majd hátat fordítottam, és elindultam a vörös bikák boxa felé.
- Faith! - ugrott a nyakamba a legjobb barátnőm, ahogy beértem a Vettel feliratú boxba. - Ne haragudj a tegnapiért, tényleg. - nézett rám bocsánatkérően.
- Mondtam már, hogy semmi baj. - mosolyogtam, miközben Hanna valóssággal megfojtott. A szemem sarkából láttam közeledni Sebastiant, akinek szintén mosolyogva integettem.
- Esküszöm, ha így folytatod, nyomkövetőt fogok a bőröd alá ültetni. - ért oda hozzánk a német.
- Annyira azért még nem vagyok gáz.
- Hát.. - húzta el a száját Hanna, mire Seb kuncogni kezdett.
- Köszi, tényleg. - játszottam a sértődöttet, de néhány másodperc múlva már nekem is fülig ért a szám.
- Mi ilyen vicces? - lépett oda mellénk Heikki, aki fogalmam sincs, hogy honnan a fenéből jöhetett.
- Faith szerencsétlenkedése. - felelt Hanna.
- Ja, tényleg. Tegnap meglett a táskád? - érdeklődött Heikki, mire én a vállamon lógó bőrtáskára mutattam.
- Meg, és még más is. - utalt Seb a tegnapi látogatásomra Kiminél.
- He? - nézett értetlenül Heikki, mire én odavetettem egy "hagyjuk"-ot, és rosszallóan néztem a németre.
- Nem megyünk el sétálni? - vetettem fel az ötletet, mielőtt beállt volna a csend.
- De, menjünk! - egyezett bele Hanna, amiből az következett, hogy Sebnek is muszáj volt velünk tartania,. Már csak Heikki válaszára vártunk.
- Tőlem. - vont vállat mosolyogva.
Már vagy tíz perce mászkáltunk a pálya körül, mikor Hanna hirtelen megtorpant. Mind érdeklődve néztünk rá.
- Ti is látjátok azt, amit én? - pillantott a távolba. Mikor megláttam, hogy mit néz annyira, egyből megértettem.
- Ne már, egy fagyi stand? - akadt ki Heikki.
- Nem. Ez egy.. fagyi stand! - változtatott Hanna a hangsúlyon, majd csillogó szemekkel megindult felé. Seb nagyot sóhajtva követte, mi pedig Heikkivel amolyan "inkább nem mondok semmit" fejjel egymásra néztünk.
- Hanna különösen jó kapcsolatot ápol a fagyival. - néztem rá a barátnőmre, aki négygombócnyi fagyival lépkedett előre, vigyázva, nehogy leessen akár egyetlen gombóc is.
- Azt észrevettem. És te ápolsz valamivel, vagy valakivel ilyen különleges kapcsolatot? - érdeklődött.
- He? - néztem rá kérdőn, magasba emelkedő szemöldökkel.
- Úgy értem, hogy van-e valakid. - világosított fel.
- Öhm.. Tudtommal nincs. - válaszoltam.
- És nem szeretnél valakit? - villantotta ki a fogsorát.
- Ennél szarabb szöveget nem hallottam még, pedig hidd el, hallottam miket mondtak régen Hannanak. - emlékeztem vissza a 'szia, cica. van gazdád?"-ra, és társaira.
- Ne haragudj, de nem bírtam volna ki. - vigyorgott továbbra is. - Komolyra fordítva a szót, eljönnél velem ma valahová az időmérő után?
Eléggé meglepett, hogy valaki elhívott randizni, az meg pláne, hogy Heikki volt az. Valahogy túl jóképűnek tűnt hozzám képest. Nem mintha nem örültem volna neki, de nem éreztem iránta különösebb vonzalmat. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy mi ketten valaha együtt legyünk. Igazából senkivel sem tudtam elképzelni magam.
- Hát.. Felőlem. De előre figyelmeztetlek, hogy borzalmas randipartner vagyok. - egyeztem bele vonakodva.
- Csak ígérd meg, hogy nem hagyod el megint a táskádat, és minden oké lesz. - mosolygott, majd abban a pillanatban Hanna végre visszaért hozzánk, igaz ami igaz, egy gombóccal kevesebbel.
- Ilyen gyorsan megetted, vagy elejtetted? - érdeklődtem.
- Seb leharapta a felét.. - monda szomorúan Hanna, mire Heikkivel elég furcsán néztünk Sebastianra.
- Most mi van? Éhes voltam. - vágott sértődött fejet. Hirtelen biztos voltam benne, hogy Sebet és Hannat egymásnak teremtette a sors.
- Na jó, vissza kéne mennünk. - mutatott az órájára Heikki, mire mind visszaindultunk a boxba.

Az időmérő nem egészen úgy sikerült, ahogy reméltük. Sebastian csak a második lett, hajszálnyira Hamilton mögött. Ameddig a többiek a körmüket lerágták Sebért, addig én az egyik Lotusos pilóta miatt izgultam. Kimi a negyedik lett, ami nem volt olyan rossz.
- Nem baj, Seb. Holnap lerajtolod Lewist. - veregette meg Seb vállát egy számomra ismeretlen, barna hajú férfi.
- Remélem. Egyébként ő itt Hanna legjobb barátnője, Faith. - mutatott rám Sebastian, mire az ismeretlen kezet nyújtott.
- Christian Horner, csapatfőnök. - mutatkozott be.
- Faith Russel, legjobb barátnő. - ráztam meg a kezét.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Remélem nem baj, ha tegeződünk. De most mennem kell, el kell intéznem néhány dolgot. - és azzal ott is hagyott az újonnan szerzett ismerősöm.
- Wow, gyorsan lerendezett. - pislogtam magam elé.
- Christian már csak ilyen. - sóhajtott fel Seb. - Megyek, és átöltözöm, aztán hazaviszlek titeket.
- Ami azt illeti.. - lépegettem idegesen egyik lábamról a másikra. - Én Heikkivel töltöm a délutánt.
- Ó, durván nyomod. Egyik nap Kiminél alszol, a másik nap meg Heikkivel nyomulsz. - vigyorgott a német.
- Tegnap csak és kizárólag azért voltam nála, mert nem volt más választásom. - tettem karba a kezem.
- Igen, persze. Hogyne. - hitetlenkedett.
- Jó, akkor ne hidd el. - forgattam a szemeimet, majd miután Seb otthagyott, hogy átöltözzön, elbúcsúztam Hannatól. Éppen az italautomata előtt álltam, már a pályán kívül, mikor egy ismerős, szőke srác lépett elém.
- Mehetünk? - kérdezte Heikki mosolyogva, mire én bólintottam.